Nem tudom mi mást mondhatnék még... A következőrész akkor érkezik, ha megírtam, de azért igyekszem vele. Addig is kíváncsian várom a véleményeket, úgyhogy írjatok megjegyzést. Jó olvasást!
xxx,
Sky
~Brooklyn szemszöge~
Már majdnem egy év telt el azóta, hogy itt vagyunk. Bele rázódtunk a mindennapi életbe, felvettük a város ritmusát és élvezzük az életet. Harry-vel-ha ez lehetséges-még közelebb kerültünk egymáshoz, most hogy minden percünket együtt töltjük. Nem olyan régen sikerült megvalósítani a város nézést, akkor pedig még jobban megkedveltem az osztálytársainkat. Mindenki ott volt, kivéve Sasha. Egyszer hozzá szóltam, megpróbáltam kedves lenni vele, de ő majdhogynem leüvöltötte a fejemet. Daisy és Rachel azt mondták, hogy mindenkivel így viselkedik, és hogy nem érdemes foglalkozni vele. Engem még is zavart ez a helyzet. Nem értettem Sasha-t, és biztos voltam benne, hogy van valami titka, de a mai napig nem sikerült rájönnöm, hogy mi az.
-Indulhatunk?-jött be a szobámba Harry, mivel megbeszéltük, hogy elmegyünk futni.
Már rajtam volt az edző cuccom, így az üveget a kezembe véve pattantam fel, és lerobogtunk a lépcsőn. Anyunak reggeli üdvözlés képpen egy puszit nyomtam az arcára, majd már ott sem voltunk. Március vége van, így az időjárás kellemes. Pulcsiba már melegünk lenne, így csak egy rövid ujjú van rajtam. Mielőtt elértünk volna a parkba, ittam egy korty vizet. A megbeszélt helyen találkoztunk Andy-vel is, majd később Daisy is csatlakozott hozzánk, így négyen futottunk ezen a csoda szép szombati reggelen.
Ja igen, el is felejtettem mondani, hogy Daisy-t és Andy-t sikerült össze hoznom. Most biztosan mindenki egy szörnyen csöpögős, romantikus történetre vár, de ki kell hogy ábrándítsam őket.
Már napok óta hallgattam a két ember siránkozását, miszerint tetszik nekik a másik, de nem mernek lépni. Nekem pedig fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék, ugyanis rossz volt nézni a szenvedésüket. Aztán egyik nap valami hülyeségen veszekedni kezdtünk, mire nekem kicsúszott a számon, az a téma, amiről a beszélgetéseink 98%-a szólt. Persze azonnal megbántam, mert féltem, hogy ezzel elveszítem a barátságukat. De a szemükben boldogság csillant, én pedig úgy éreztem, hogy most ott kell őket hagynom kettesben, hogy rendezzék a dolgokat. Másnap pedig már kézen fogva jöttek suliba, miközben szerelmes pillantásokat vetettek egymásra.
Futás közben sokszor szoktam kémlelni a körülöttünk elterülő tájat. Ma is így tettem, és az egyik fatörzsénél egy ismerős alakot láttam. Arcát a kezébe temette, de én mégis felismertem. Megálltam, ahogy a többiek is, de ők nem értették, hogy miért tettem.
-Menjetek tovább. Azt hiszem nekem van egy kis elintézni valóm-szólaltam meg.
-Szerintem nem jó ötlet-csóválta rosszallóan a fejét Daisy, mikor felfogta, hogy mire készülök.
-Csak napokig bosszankodnék, ha most nem mennék oda-mondtam.
A fiúk még mindig nem tudták, hogy miről beszélünk, így ők nem is szóltak semmit. Elköszöntem tőlük, majd oda mentem a fa mellett kucorgó lányhoz. Leguggoltam mellé, mire felnézett. Szemei könnybe úsztak, még soha nem láttam így.
-Remélem most örülsz, hogy így láthatsz-sütötte le a szemét, és egy kis dühöt hallottam ki a hangjából.
-Komolyan ilyen embernek látsz? Ezt gondolod rólam?
-Nem tudom, hogy mit gondoljak.
-Attól még, hogy te úgy viselkedtél velem, ahogy én nem utállak. Még csak dühös sem vagyok rád, Sasha.
-Mivel érdemeltem ki ezt a kedvességet?-kérdezte gúnyosan.
-Most már igazán abba hagyhatnád ezt a stílust, mert mindketten tudjuk, hogy te valójában nem ilyen vagy.
-És te honnan tudod?-tett fel még egy kérdést, de ezt már őszinte kíváncsisággal.
-Harry is ilyen volt, mikor megismerkedtünk. Bár azt nem lehetne megismerkedésnek nevezni. Nagyon bunkó volt velem is, meg mindenkivel. De aztán ahogy sejtettem, nem ez volt az igazi énje. Csupán csak volt egy titka, ami elől menekülni akart, és ő ezt az útvonalat választotta.
-Szóval szerinted nekem is van egy titkom?
-Miért, nem így van?
-De-vallotta be végül.
-Ha szeretnéd valakinek elmondani, én szívesen meghallgatlak-ajánlottam fel.
Nem szólt semmit, csak felhúzta a pulcsiját, így pedig megláttam a karját, amely tele volt zúzódásokkal. Óvatosan megfogtam, és még feljebb húztam a pulcsiját, majd a másik kezét is megnéztem. Mindenhol tele volt kék-zöld foltokkal, szemében pedig fájdalom tükröződött, ahogy megérintettem.
-Ki tette ezt veled?-szörnyülködtem.
-A barátom, Edward.
-És... nem szóltál senkinek?
-Még csak az hiányozna! Így is hibát követtem el, hogy elmondtam Neked.
-Nem! Ez a lehető legjobb dolog, amit tehettél. Esküszöm, hogy segítek neked, és nem engedem, hogy az a féreg mégegyszer hozzád érjen!
-Kérlek ne! Bántani fog téged is, és engem is. Megint-sírta el magát újra.
-Nyugi, kitalálunk valamit!-öleltem át, majd a haját kezdtem simogatni, nyugtatás képpen.
Ötletem sem volt, hogy mit fogok tenni. El képzelésem sem volt, hogy mit lehet tenni egy ilyen ember ellen, de abban biztos voltam, hogy segítek Neki. Ez a lány, egy nagyon különleges ember, és nem érdemli meg, hogy bántsák. Edward pedig egy utolsó féreg. Mindig is úgy tartottam, hogy aki egy lányt megüt, azt nem lehet férfinak nevezni.
-Gyere át hozzánk, rendben? Ott mindent megbeszélünk!-álltam fel, és Sasha-nak is segítettem.
-És... Harry is ott lesz? Elmondod neki is?
-Nem szeretnéd, hogy elmondjam, ugye?!
-Nem. De azért nehogy össze vesszetek ilyenen. Ha arról van szó, elmondhatod neki, de nem kell világgá kürtölni.
-Nem szoktunk veszekedni-ragadtam meg a mondandója első felét.
-Tudom. Már az első pillanattól kezdve irigykedtem Rátok. Olyan boldogak voltatok, és olyan jól megvoltatok egymással.
-Sok mindenen mentünk keresztül, ahhoz, hogy ez így legyen-feleltem, mire kérdőn nézett rám.
-Majd mindent elmesélek!-mosolygok rá halványan.
Most már viszonylag könnyedén tájékozódóm a városban, úgyhogy nem okozott problémát haza találni. Harry még nem volt otthon, anyunak pedig szóltam, hogy szeretnénk beszélgetni, és senki ne zavarjon minket.
Mindketten ledőltünk az ágyra, és eleget téve Sasha kérésének, beavattam az egész életembe, egész a kiskoromtól, napjainkig. Furcsa, de megbíztam benne. Nem beszéltünk sokat, azt tudtam, hogy ez az igazi énje. Ő egy igazán fantasztikus teremtés!
IMÁDOM*----*
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik!:)xx
Törlésszerintem is kellett ez az idobeli ugras xddd akkor rossz megerzesem volt. Andyvel kapcsolatban xddd na akkor most minden jo ;)
VálaszTörlésÖrülök, hogy egyet értünk:3 hát egyelőre igen, de még okozhatok meglepetéseket. Most igen, de a következő részben már nem feltétlenül....xx
Törlés