~63. fejezet~

Őszintén elég gyorsan lezavartam ezt az esküvőt, gondolom másra számítottatok, de én ezt így terveztem. Soha nem volt egy olyan agyon nyálas ez a blog szerintem, inkább olyan szomorkásabb, és most is hű akartam lenni ehhez.
Nem igazán tudom, hogyan zajlanak az ilyen Vegas-i esküvők, meg a sok hivatalos papír, így bocsánatot kérek, ha valami nagyon nem egyezik a valósággal, de én ilyennek képzeltem el. Szóval valószínűleg semmi nem igaz abból, amit leírtam. Minden csak a képzeletem szüleménye.
Amint látjátok új design van, köszönöm Dombi-chan-nek! Nekem nagyon tetszik, és ez az utolsó. Több féle design már nem lesz hiszen már csak 7 rész + epilógus. 
Ne felejtsétek el, hogy holnap érkezik a különleges bejegyzés, én már várom a keddi napot! Hihetetlen, hogy már 364 napja directioner vagyok!
A következő rész érkezik, ha elkészültem vele, de az biztos, hogy holnap nem fogom felrakni, még akkor sem ha megírtam, mert a holnapi nap, csak erről az egy bejegyzésről fog szólni. Azt hiszem nem is nagyon akartam mást mondani... Jó olvasást és kíváncsian várom a véleményeket.
U.i.: Ja igen! Kivételesen a következő rész is Brooklny szemszögből lesz!
U.i.2: Bocsánat a helyesírási hibákért, igyekeztem kijavítani őket, de sajnos bedöglött a helyesírás ellenőrző, szóval remélem észre tudtam venni a nagyobb hibákat.

xxx,

Sky

~Brooklyn szemszöge~

Képtelen voltam azt nézni, hogy az emberek veszekednek, pláne, ha szeretik egymást. Innen is tudtam, hogy ők még nem tudják eléggé értékelni az együtt töltött időt. Nem tudják felfogni, hogy milyen sokat jelenthet egy plusz nap, vagy akárcsak egy bónusz perc a szerelmeddet. Senkinek nem kívánom, de ha mégis olyan helyzetbe kerülnek, mint én bánni fognak minden egyes percet, amit veszekedéssel töltöttek.
Segíteni szerettem volna, hogy ne pazarolják el az értékes időt, amit inkább ölelkezéssel, és egymáshoz intézett kedves szavakkal kéne elütni.
-Nem tudnátok megbeszélni nyugodtan, és kibékülni?-fordultam hátra, ahol ők ültek.
-Mond csak, neked mi közöd van ehhez? Nem mondták még, hogy ne üsd bele más dolgába az orrod?-válaszolt lekezelően a férfi.
-Később meg fogják bánni a veszekedéssel eltöltött perceket!-feleltem.
-Mintha olyan sokat tudnál az életről!-mondta a nő, pedig csak olyan 8-9 évvel lehettek idősebbek nálam.
-Többet tudok, mint gondolná! És tudom, hogy mit beszélek! Én is megbántam az összes rossz szót, amit a barátomhoz intéztem, mert ezzel is csak elpazaroltam egy csomó időt, amit együtt tölthettünk volna!
-Úgy beszélsz, mint akinek csak pár napja van hátra! Hiszen még előtted az élet!-szólalt meg ismét a nő, most már egy fokkal kedvesebb hangon.
-Bár így lenne!-ölelt át Harry.
A szomorúságot jól kilehetett venni a hangjából, nem akartam ránézni, mert tudtam, hogy csak elbőgném magam, de nem akartam ezzel elrontani ezt a napot. Ma nem szerettem volna sírni. Ez nem az a nap.
-Hogy értitek ezt?-enyhült meg a férfi is végül.
-Beteg vagyok. Alig egy hónapom van hátra. Remélem most már értik, hogy miért mondtam ezt! Utálom, ha valakik veszekednek, ne fecséreljék ilyennel az idejüket!
-Ne haragudj, hogy durván beszéltünk Veled!
-Ne tőlem kérjenek bocsánatot, hanem egymástól, s ígérjék meg, hogy szeretni fogják egymást és csak értelmes dolgokkal foglalkoznak!-kértem őket.
Egymásra néztek, egy szót sem szóltak, csak átölelték egymást. Azt hiszem sikerült átértékelniük a dolgokat. Nem tudom, mi játszódhatott le bennük pontosan, de azt tudom, hogy én mit éreztem. Boldog voltam, mert valakinek segíteni tudtam, és talán többet nem is fognak veszekedni. De ugyanakkor rossz érzés lett úrrá rajtam, mert tudtam, hogy sikerült elrontanom mindkettőnk kedvét azzal, hogy újra felhoztam ezt a témát. Megfogadtam, hogy nem fogok erről beszélni, de egyszerűen nem lehet csak úgy elfelejteni, mikor szinte mindig fáj valamim.
A fejem akkor is sajgott, fáradt voltam a hajnali kelés miatt. Nem tudom mennyit aludhattam itt a repülőn, mielőtt felkeltettek volna, de úgy tűnik nem volt elég. Fejemet újra Harry vállára döntöttem, és igyekeztem vissza aludni, de megbökték a vállamat, így újra hátra fordultam. A nő nyította szólásra a száját:
-Ne haragudj, hogy megint felkeltettelek, csak szerettem volna bocsánatot kérni és kitartást, hogy minél tovább együtt tudj lenni a barátoddal.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá halványan.
A férfi egy puszit nyomott barátnője (talán felesége) arcára, s boldogan néztek egymásra. Tisztán látszik, hogy szeretik egymást, de mint ahogy tudjuk, a legjobb háznál is előfordul a veszekedés.
Percek alatt sikerült vissza aludnom, s mikor felébredtem, már Las Vegas-ban voltunk. Mosollyal az arcomon néztem ki a kis ablakon, melyen a nap szikrázó sugarai próbáltak bejutni. Nekem ami először eszembe jutott: a fény városa. Kiszálltunk a repülőből, a reptérről kilépve leintettünk egy taxit, és megkértük hogy vigyen a legközelebbi kápolnába. Már ugyan nappal volt, de az összes fény felvolt kapcsolva. A kaszinók, és kisebb vidám parkok tömkelegének köszönhetően, olyan volt, mintha egy hatalmas, égőkkel díszített karácsonyfa lenne ez a város.
Kevesebb, mint fél óra alatt értünk oda. Ha őszinte akarok lenni, egy kicsit nagyobb durranásra számítottam. Össz-vissz annyi volt az egész, hogy aláírtunk egy hivatalos papírt, plusz be kellett mutatnunk az iratainkat. De ettől függetlenül boldog voltam, hiszen Harry már a férjem. Igen, ez csak egy papír, de számomra sokant jelent, hogy Styles-ként távozhatok ebből a világból, és büszkén fogom viselni életem szerelmének a nevét.
Mary felajánlotta, hogy elintéz minden fontos papírt, elvileg holnap már készhez kapjuk az új személyimet, és a többit, amin átírták a nevemet. Fogalmam sincs, hogyan tudta ilyen gyorsan elintézni, de mikor erre rákérdeztem, csak nevetve azt felelte, hogy vannak kapcsolatai.
A maradék időnket egy vidám parkba töltöttük. Bár a ruhám nem volt-e célra igazán megfelelő, azért jól éreztem magam. Rengeteg vattacukrot ettünk, egy csomó édesség mellett, ami majdnem vissza is jött, de nem szerettem volna elrontani a kedvünket egy rosszul léttel. Bevettem pár bogyót, amit az orvosom írt fel ilyen esetekre, és egy fokkal jobban is lettem.
Kislánykoromban nem igazán erről álmodoztam, hogy az esküvőm napját édesség zabálásával fogom tölteni Las Vegas-ban, de ez így volt tökéletes számomra. Tényleg, csak most értettem meg igazán ennek az egésznek a lényegét. Sokan azt hiszik, ez csak egy fölösleges felhajtás, talán igazuk is van. De soha nem fogják megtudni, milyen érzés, ha nem csak az érzelmek kötnek össze. (Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem az a legfontosabb.)
Lassan indulnunk kellett, és bevallom féltem. Rettegtem attól, hogy anyu mit fog mondani. Időközben Mary-t megkértem, hogy mondjon el mindent a szüleinknek, úgyhogy már biztosan tudják. Tudtam, hogy anyu rosszul fogja kezelni a helyzetet, de hát én is így tennék, ha a gyermekem egy ilyen hírrel állna elém. Bár így bele gondolva, lehet hogy nekem kellett volna elmondanom Neki, lehet, hogy ez rosszul fogja érinteni.
A többi ismerősöm közül nagyjából már mindenki tudja. Mielőtt elutaztunk volna, elküldtem mindenkinek egy levelet, amelyben megpróbáltam elbúcsúzni. Hiába van még egy hónapom, azt nem a levelek megfogalmazásával szeretném eltölteni, hanem a családommal. Mindenki felhívott telefonon, mindenki sírt, és ezt szörnyű volt hallani. Sokan már elutaztak arra a helyre, ahol tovább tanulnak, vagy ahol dolgozni fognak. Páran azt mondták, hogy haza utaznak, mert szeretnének velem még egyszer találkozni, de én megkértem őket, hogy ne tegyék. Elég fájdalmas volt hallani őket, nem szerettem volna még látni is. Ismét ez az önzőség dolog, de ezt nem bírom levetkőzni. Soha nem voltam ilyen, de most már a maradék időben szeretnék időt fordítani magamra is, és ezért igazán nem okolhatnak.
Haza felé vezető út valamiért hosszabbnak tűnt, mint Vegas-ba, valószínűleg azért, mert egy szemhunyásnyit sem aludtam. Izgultam, nem múlt a félelmem. A kezem remegni kezdett, Harry nyugtatgatni próbált, de sehogy sem ment neki.
-Hé, Boo! Próbálj meg egy kicsit lehiggadni. Biztos nem lesz Rád dühös, amiért nem mondtad el eddig. Hidd el, meg fogja érteni!
-És mi van, ha nem?
-Erre ne gondolj, kérlek!-puszilt bele a hajamba, mikor beültünk egymás mellé a taxiba.
-Félek.
-Tudom.
-Ott leszel mellettem?
-Végig. Szeretlek, Brooklyn Styles.
-Én is téged Harry Styles!-nyomtam egy apró csókot a szájára.

Egy apró mosoly bújkált a szám szélén, mikor meghallottam újdonsült nevemet a férjem szájából. Brooklyn Styles. Ez tetszik!