A részről pedig annyit, hogy most végre kiderül az igazság! És ez most már tényleg az igazság! Az igaz, hogy egy kicsit nagyon rövid lett, de ezt most nem tudtam hosszabbra írni, ennyi tellett tőlem... Ne haragudjatok ezért!
Vártam már, hogy megírhassam ezt a részt, és lassan most már elérek a kedvenc részemhez. Elég sok tervem van ezzel a bloggal kapcsolatban, de hogy hány részes lesz azt még nem tudom. Na, nem dumálok tovább, jó olvasást és várom a véleményeket mind a kinézetről és mind az új részről!
xxx,
Sky
~Brooklyn szemszöge~
Egy kicsit féltem attól, hogy anyu miket fog mondani, vagy hogy esetleg újra össze veszünk, és még ennél is rosszabb lesz minden...
De boldog voltam, amiért anyu nem gondolta komolyan a dolgokat-legalábbis reménykedtem benne.
Az ajtón belépve anyut a konyha asztalnál ülve találtam. Rám nézett, majd közeledni kezdett. Arra számítottam, hogy megölel, de hátráltam egy lépést, jelezve, hogy előbb szeretném ha elmondaná, mert egy öleléssel nem lehet megoldani ezt a dolgot.
-Azt hiszem, hogy mi most elmegyünk!-súgta Harry a fülembe.
Tudom, hogy ez csak kettőnkre tartozna, de nem bírnám ki, ha Harry nem lenne itt velem. Ki tudja mi sül ki ebből, kell a támogatása!
-Ne menj! Kérlek maradj!-szorítottam meg a kezét.
Anyura néztem, és láttam, hogy tiltakozna, de végül nem tette. Anyu leült az asztalhoz, így követtem a példáját. Harry a hátam mögé állt, kezeit pedig a vállamra tette. Harry édesapja, Sam pedig leült a nappaliba, és a telefonján olvasott valamit.
-Brook, én annyira sajnálom ami történt! Igen, végig tudtam, hogy apádnak új családja van, és hogy nem szeret minket, és nem is reménykedtem benne, hogy velünk marad... Van egy olyan dolog, amiről nem tudsz!
-Na nee! Én ezt nem bírom! Mindig kiderül valami hazugság!
-Kérlek hallgass végig!... Az igaz, hogy én bele szerettem, annak ellenére, hogy tudtam mit tesz. És azért egy halvány remény mégis csak volt bennem... Mikor elment, csak annyit mondott, hogy örüljek, amiért eddig vele voltam, mert ezután teljesen egyedül leszek, és igaza lett. Itt voltál ugyan te, de nem tudtam mit kezdeni veled, annyira elesettnek éreztem magamat. Egyik nap a főnököm leitatott... és... szóval megerőszakolt. Nem mertem felhívni a rendőrséget, mert tudtam, hogy később még megbosszulja, ha most börtönbe kerül. Azóta szinte napi szinten molesztál, vagy tesz megjegyzéseket. A mai napig szinte minden perc élénken él bennem, és gyakran álmodom vele. Akkor aztán végképp össze törtem, és rettegtem. Minden percemet a munkába fojtottam, és amikor múltkor beszéltünk egy határidős munkán dolgoztam, amivel nem készültem el. Egyszerűen rajtad vezettem le minden feszültségemet. Rád vetítettem azt az utálatot, amit a főnököm iránt érzek. Hosszú időn keresztül magamba fojtottam mindent. Semmit nem gondoltam komolyan! Te vagy a legjobb dolog az életemben, szeretlek téged, Brooklyn!-szorongatta a kezemet könnyes szemekkel.
Persze én sem tudtam vissza fogni a sós cseppeket, csakúgy ömlöttek a könnyeim. Amit mondott, teljesen felzaklatott. Az a szemét alak bántalmazta az anyukámat. Legszívesebben megkeresném, és kikaparnám a szemét, de most volt egy fontosabb dolgom: gondoskodnom kell anyuról, és segítenem kell neki mindenben.
Szorosan magamhoz öleltem, és nem akartam elengedni. Szerettem volna, ha tudja, hogy én mellette vagyok, és most már bármi is történjék, szeretem őt. Szégyenlem magamat, amiért azt mondtam, hogy ez nem így van. Azt mondtam, hogy utálom őt...
-Szeretlek, anyu! Együtt megoldjuk, jó?!-suttogtam a fülébe.
Hallottam, amint Harry átment az apukájához, és becsukták a nappali ajtaját. Ott voltam ketten anyuval, és tudtam, hogy most jött el annak az ideje, hogy mindent megbeszéljünk.
-Fel kell mondanod! Nem szabad tovább ott maradnod!-mondtam határozottan.
-De nem tehetem... Mi lesz velünk?! Ha nem lesz pénzünk, még a végén az utcára kerülünk!
-Majd meghúzzuk magunkat. Nekem is van egy kis félre tett pénzem, és biztos vagyok benne, hogy hamar találsz másik munkát!
Elgondolkozott a dolgokon, majd elővette a telefonját. Bepötyögött pár sort, majd vett egy mély levegőt, és egy félszeg mosollyal nézett rám:
-Oké, ennek vége. A munkám többé nem áll közénk, ígérem!
-Annyira büszke vagyok Rád, anyu! Együtt minden jobb lesz, jó?!
-Köszönöm, Brooklyn! És... Tényleg nagyon sajnálom!
-Nem kell! Meg értem, hogy miért tetted ezt csak ígérd meg, hogy ezentúl elmondasz mindent!
-Persze! Esküszöm!-ölelt meg újra.
Majd mikor elengedtük egymást, boldogan pattantam fel a székről, és rohantam Harry-hez. Ahogy oda értem, lehuppantam a fotelbe és mosolyogva megöleltem.
-Minden oké?-kérdezte, és szája széle felfelé görbült.
-Igen!-vágtam rá azonnal.
Hosszú idő óta végre igazán örültem, és nem csak kívülről. Boldog voltam. Mintha újra vissza tért volna belém az élet. Most már biztos vagyok benne, hogy anyukám szeret engem. Van egy csodálatos barátom... Teljesült a legnagyobb álmom: végre nem vagyok egyedül és szeretetben élhetek.
óóóó minden happy az anyjával :3 kövit:)))
VálaszTörlésBizony! Most már gondoltam viszek egy kis boldogságot a történetbe!:)) Amint tudom hozom, de már elkezdtem írni!:)
Törlésjó lett :)
VálaszTörléskíváncsi vagyok hogy még mi lesz!
Köszönöm!:)
TörlésAmint tudom, hozom az új részt! Talán ma vagy holnap kint lesz!xx